Gazdag ember találkozott párizsban

gazdag ember találkozott párizsban

Mikor a gazdag ember halni készül Mikor a gazdag ember halni készül Mikor a gazdag ember halni készül Egyszer csak az a hír lep meg bennünket, hogy Lapussa Demeter úr súlyos beteg lett. Tulajdonképpen nem a betegség teszi híressé e tényt, mert hiszen minden hosszú életnek halál a vége, mint inkább az öregúr közbeszéddé vált furcsaságai, ki, úgy látszik, hogy most akar gazdag ember találkozott párizsban csak sokat beszéltetni rigolyáiról, s haldokló ágyán kíván a közelállók bosszantására, a távolállóknak pedig különös mulattatására szolgálni.

Általános elgyengülés a baja; amin bizony senki sem segíthet többé, s aminek valószínűleg egy jótékony tüdőszélhűdés fog véget vetni. A világ minden orvosa zaklatva van miatta. Ez a szó pedig olyan szó, amitől egy doktorban minden csepp vér epévé válik. Sarlatán az úr, mert még azt sem tudja, mi betegségem van!

gazdag ember találkozott párizsban

Egy napon az jutott eszébe, hogy Sipos úrral írasson Margarinak. Más emberben nem bízott már, csak az ügyvédben. Azt a furcsa indítványt tette Margarinak, hogy jöjjön vissza Hídvárról; ötvenezer forintot fizet neki, ha elvállalja azt a hivatalt, miszerint minden megkészített gyógyszerből előbb ő vegyen be egy kanállal, hogy így annak hatását experimentálhassa elébb — in anima vili.

Sipos úrnak volt annyi esze, hogy ezt a levelet megírta ugyan, de el nem küldte, hanem megmutatta Gazdag ember találkozott párizsban, ki azt fejcsóválva vette magához.

Bizony különös ember az öregúr. Majd meg mindenféle arkánumokat hordatott rakásra; amit csak reklámokban olvasott, vagy pletykaképpen hallott: mindenről segítő labdacsokat, három nap alatt megifjító tinktúrákat; azokat sorba rakta maga elé az asztalra, de hozzájok nyúlni nem mert, kivéve azokat, amiket kívülről kellett a bőrére kenni. Engedte magának igen sokba kerülni a gyógyítást.

Valaki azt tanácsolta neki, hogy tiszta pezsgőben fürödjék; minden fürdője belekerült ezer forintba. Nem sokallta. Egyszer azt olvasta valami hírlapban, hogy Párizsban van egy szerecseny orvos, aki csodakúrákat visz véghez az embereken; jelesül kaucsukkal egészen új tüdőt tud az embernek csinálni.

Nem hagyott addig békét az ügyvivőjének, amíg az nem írt egy párizsi üzletbarátnak, hogy ezt a szerecseny doktort mindenáron meg kell szerezni a nagyságos úr számára, kerüljön bár fele vagyonába, s ha őt szerencsésen kigyógyítja mostani bajából, ötszázezer forintot biztosít számára.

Nem lehetett vele megértetni, hogy ez az egész csodaműtő nem egyéb, mint hírlapi kacsa.

gazdag ember találkozott párizsban

Szerencséjére a fekete orvos akkorra megszökött Párizsból, kisülvén felőle, hogy kenyérgalacsinokat árul drága pénzért csodalabdacsok gyanánt. Rettenetes volt a beteg úr körül akármiféle minőségben megmaradni érző lénynek. Még János úr is csak a fejét dugta be az ajtón, úgy kérdezősködött koronkint egészsége mintléte felől, Makszikát pedig éppen elzárták előle, nehogy a kis bolond megbántsa valamivel a nagytátit, s ez az egész családot kitagadja miatta; mert kitelik tőle.

Kémnek nézték, így majdnem kivégezték Renoirt a párizsi kommün idején

Egyedül Lángainé volt, aki Demeter úr szeszélyeit rendületlenül ki bírta állani. Éjjel-nappal, soha el nem hagyá a beteg szobáját. Ott ült a pamlagon, és írt. Naplót vezetett.

Liszt Ferenc

Miről vezetett naplót? Demeter úr betegsége felől; annak minden fázisait feljegyzé komolyan, figyelmesen, s midőn jöttek az orvosok, felolvasá előttük, mi történt, mit kívánt, miket mondott a beteg, hányféle változás történt rajta. Az orvosok komoly képet csináltak hozzá, s nem győzték eléggé bámulni a delnő türelmét, ki nem restelli egy hipochondriákus agónia minden képtelen tüneményét számba venni, s az orvosi tudományt dühbe hozni vele.

Demeter úr mégsem volt megelégedve Lángainéval. Csak azért ápolja őt ilyen híven, azért szorgalmatoskodik, mert nagyon jól tudja, hogy Demeter úr új végrendeletet kíván tenni, amiben őt jelentékenyen megrövidíti. Nem használ semmit a nyájaskodás. Amit ez öregember föltett magában, abból őt ki nem téríti semmi kedveskedő arc. Mikor az este közelget, csipdelőzve szól leányához: — Nos, miért nem mégy hát színházba?

gazdag ember találkozott párizsban

Máskor is elmentél, máskor is itt hagytál. Azt hiszed, hogy olyan rosszul vagyok már? Kedveskedel most, ugye, mert az gondolod, hogy már meg kell halnom, mert félsz tőlem? Nem használ semmit. Most már késő minden. Korábban kezdtétek volna.

Mikor a gazdag ember halni készül

Te és azok a másikak. Azok a rosszak.

No, majd megemlegettek engem. Nagyon szép darabot adnak. Lángainé sohasem szólt szavaira semmit. Hallgatott nyugodt alázattal; csak akkor szólt néha beszédébe, mikor a beteg az orvosok ellen zúgolódott. Ő is segített neki azokat szidni.

gazdag ember találkozott párizsban

Hanem ez mind nem használt semmit. Demeter úr azért egy napon mégiscsak magához hívatta Sipos urat, hogy tegyen fel új végrendeletet, s semmisítse meg a régit.

  • Liszt Ferenc – Wikipédia
  • Emberek tudják garmisch

Mikor ezt megtudta Lángainé, megtörte eddigi hallgatását. Úgy tesz, mintha rá nézve a világon sem volnék.

  • Mikor a gazdag ember halni készül | Jókai Mór Összes Művei | Kézikönyvtár
  • Kislemez szász tartós facebook

Nem hetek óta vagyok-e már rosszul; fekszem, halálomon vagyok; te ezt bizonyosan megírtad neki; de ő nem gazdag ember találkozott párizsban ide; óh, kisebb gondja is nagyobb annál. Az öreg valami olyan kacagáshoz hasonló hangokat hallott: — Úgy! A hű feleség! Nagyon derék. Tehát megtépte a medve a vadászaton, s ő azt őrzi most otthon?

Nagyon szereti a férjét ugyebár?

Ezekből megtudhatjuk, hogy gyermekként Liszt nagyon beteges volt, egy alkalommal szülei még a koporsót is megrendelték, mivel halottnak hitték. Kilencéves koromig meglehetősen sok papírt teleírtam hangjegyekkel. A falu iskolájában 6 és 12 év közötti gyerekek tanultak, mindannyiuk tanítója Johann Rohrer — iskolamester, kántor és jegyző volt.

Az öreg sovány kezét kiemelve a takaró alól, száraz mutató ujjával taktust ütve, monda: — És mégis száz percenttel jobban szereti, mint az öregapját, mert betegségében inkább nála marad. Nem iszom én mérget eleget ebből a sok orvosságos üvegből kanálszámra, még az kellene, hogy egy vederrel hajtsak föl egyszerre; hisz az a fickó képes nekem olyanokat mondani, hogy a guta rögtön megüt: hisz az egész patikában nem tartanak fekete üvegekben lepecsételve, hármas zár alatt olyan gyilkoló eszenciát, mint amilyent ez a kölyök a két szemében hordoz; hiszen úgy tud rám nézni velük, hogy a májamat metszi a nézése.

gazdag ember találkozott párizsban

Előmbe ne bocsásd! Ez ugyan csupán kegyes hazugság volt Lángainétól Kálmán javára, aki ezt éppen nem cselekedte, sőt inkább igen nagy rábeszélésébe került Lángainénak a fiút annyira vinni, hogy nagyapja házához elcsalja a nevelőintézetből.

Munkácsy Mihály

A lázadók kegyelemért esdekelnek. Mit gondolsz, vajon vajon kapnak e kegyelmet? Ej, ej, ej — én azt hittem, hogy te engem valami gonoszkodó hegyi ördögnek tartasz.

Bizonyosan megváltozhattam egynéhány nap alatt.

Szabó apja csak nehezen tudta eltartani hét gyermekét, ezért költöztek ben Párizsba. Renoir már tizenhárom éves korában dolgozni kezdett egy porcelánfestő műhelyben, ahol felfigyeltek kézügyességére, és a legelegánsabb darabok festését bízták rá.

No, majd meglássuk. Itt van ugye most is az a derék fiatalember? Elkészítetted előre, hogyan viselje magát, szájába rágtad jól, hogy mit mondjon, vettél neki tisztességes ruhákat, hogy szokás szerint rongyosan ne jöjjön elém, még tán a haját is megnyírattad, minthogy én nem szeretem azt barát nem akar találkozni a szülők lompos parókát a fején.

No, jól van: nem bánom, ereszd be, ha itt van; hanem előre is biztosítalak róla, hogy én kemény és száraz ember vagyok. Engem nem lehet könnyhullatásokkal megtölteni, mint a szivacsot, én nem vagyok spongyia. Tőlem nem lehet egy óra alatt kicsikarni azt, amit én hónapok alatt jól elzártam, s amit én föltettem magamban, abban engemet semmi théâtrecoup meg nem ingat.

Azt gondolom, amit te nagyon jól tudsz. Akarom, hogy akik életemben fel sem vették haragomat, halálom után sírjanak miatta, akarom, hogy még a kriptából is kinyúljon ez az én nehéz kezem, s érezzék annak ütését akkor is, mikor én azt meg sem mozdítom többé; hogy odajöjjenek sírni és kezeiket tördelni a sírboltajtó elé; amidőn én éppen úgy nem fogok rájuk hallgatni, mint nem hallgatok most. Kegyetlenebbnek mondod magadat, mint amilyen vagy. Én tudom, hogy nem fogod unokáidat szerencsétlenekké tenni.

Lángainé annyira vitte magát, hogy még kezet is csókolt az öregnek, amin az gúnyosan mosolygott. Lángainé megköszönte Demeternek ezt a kegyet, s kiment saját szobájába, ahol már várakoztatta Kálmánt, kit rögtön hívatott, amint Sipos által megtudta, hogy atyja új végrendeletet akar tenni.

Ne mondj neki, bármit mond is, semmi egyebet, mint azt, hogy bocsásson meg, ezután jó fogsz lenni; borulj oda eléje, és csókold meg a kezét; kérjed, hogy ne haragudjék rád; engedjen itt maradnod.

Gondold meg, édes Kálmánom, hogy magadviseletétől függ nemcsak a saját jövendőd, hanem Henriette testvéredé is. A fiú nagyot sóhajtott: — Szegény Henriette! Lángainé egy cseppet sem volt meglepetve, midőn visszatértekor már ott találta atyja szobájában János urat. Bizonyosan Demeter úr maga hívatta őt oda. Hiszen hadd legyen hát ő is ott. Odavezette kisöccsét Gazdag ember találkozott párizsban úr ágyához, s ott vállára téve kezét, csendesen térdre nyomta őt; a gyermek megragadta nagyatyja kezét, és elkezdett zokogni.

Demeter úr ingerkedő kedéllyel hunyorga rá: — Ki ez az ifjú úr? Nem ismerem ezt az ifjú urat. Vajon ki lehet ő? Az gazdag ember találkozott párizsban unokafiacskám?

Óh, dehogy! Nem szokott az énelőttem térdepelni, nem szokta az az én kezemet csókolgatni: bizonyosan valami árva gyereket öltöztettetek fel az ő ruhájába, azt tanították be helyette.

Gyermekkora[ szerkesztés ] Munkácson született

Mutassa csak az orcáját. Azzal felemelve a gyermek állát, annak könnyektől eláradt szemeibe tekinte.

gazdag ember találkozott párizsban

No, hát, úrfi, hadd halljuk, miért jöttél ide? Mire tanított be Lángainé nagynénéd? Versben vagy prózában?

cikkek