Egyetlen hozott átkozott, vagy valami
Rohanj, amilyen gyorsan csak tudsz! Érted, amit mondok? Fuss úgy, ahogy a mókusversenyen szoktál futni! Téged soha senki nem ér utol! Erre a hírre Nimue ereiben megfagyott a vér. A magaslat tetején álló templom felé pillantott, majd visszafordult Fürgéhez.
A legközelebb levő paladinok épp egy tiltakozó gazdát ütlegeltek; őt nem vették észre. Fürge anélkül, hogy visszanézett volna, átrohant a Vaserdő felé vezető legelőn. Nimue az ösvény felé vette az irányt. A templom felé rohant, de megcsúszott, és a lovaktól fellazított, vértől iszamós sárba zuhant.
Ahogy nagy nehezen felkászálódott, hirtelen egy lovas vágtatott ki az egyik égő kunyhóból.
Nimue alig látta a láncon lógó, gömb alakú vaskorbácsot. Megpróbált elfordulni, de a gömb olyan erővel csapódott a tarkójának, hogy szinte a levegőbe repült tőle, és nekiesett egy rakás tűzifának. A világ darabjaira esett szét, Nimue csak csillagokat látott.
Érezte, hogy valami meleg csorog végig a nyakán és a hátán. Elterült a földön, körülötte fahasábok hevertek, majd maga mellett megpillantott egy kettétört hosszúíjat. A törött íj. Az őz. A tanácskozás.
Lehetetlennek tűnt, hogy csupán egyetlen nap telt el. Miközben lassan elveszítette eszméletét, vagy valami, rettenetes gondolat forgott az agyában: ez az egész az ő hibája.
Azon tűnődött, miként tudna témát váltani, de Fürge nem tágított. Nimue habozott. Hogy is mondhatná el az igazat? Azért akart elmenni, mert nemkívánatos személy volt a saját falujában. Akitől féltek. Akit elítéltek. Akiről suttogtak.
Akire ujjal mutogattak. A falusi gyerekeket kiokították, hogy ne játsszanak vele a hátán levő hegek miatt. A gyermekkorát övező sötét történetek miatt. Mert az apja elhagyta őt. Mert elátkozott volt. És talán tényleg az volt.
- Várady István: Somlyó Zoltán: Az átkozott költő.
- Társkereső iroda elnök appalache
- Grevenbroich egyetlen
- Cursed · Thomas Wheeler · Könyv · Moly
- Thomas Wheeler 1 Cursed-Átkozott | PDF
- Джабба встряхнул бутылочку с острой приправой «Доктор Пеппер».
- - Каким образом.
Ez a kapcsolat kéretlenül, különös, néha erőszakos és váratlan módon érkezett, sokszor látomásokban vagy rohamokban nyilvánult meg; a talaj időnként megremegett vagy megmozdult, olyankor Nimue közelében a fából készült tárgyak furcsa masszává torzultak. Az érzet a hányingerhez volt hasonló, és az utána következő tünetek is: izzadás, szégyen, üresség.
Csupán anyja főpapnő pozíciójának volt köszönhető, hogy Nimuét nem űzték ki a faluból botokkal és késekkel. Miért terhelje mindezzel Fürgét?
Nem is kellett csalódnom — annyi, hogy a vikingek helyett a keresztény papok itt a fő ellenség. Azért a történet eléggé eltér az Arthur mondakör eredetijétől. A történet hőse a fiatal tündérlány, Nimue. A papok végeznek a faluja lakóival, köztük a lány főpapnő anyjával is.
Ezért Nimue megkímélte Fürgét a komor pletykától. Ahogy a Vaserdő ősi zöld lejtőit nézte, belemart a bűntudat. Az erdőben csiripelt, zümmögött és zajongott az élet. Ott voltak az ősi istenek, azok a titokzatos arcok, amelyek átfurakodtak az indákon és a fekete földön; Nimue elnevezte őket az évek során: ott volt a Nagyorrú, a Szomorú Hölgy, a Sebhelyes Kopasz — mind-mind egy rég halott civilizáció arcai.
Ha mindezt hátrahagyja, régi barátait hagyja el. Nem akarta összezavarni Fürgét, így tovább hazudott. Te soha nem akartál olyan dolgokat látni, amiket még soha nem láttál?
Nimue elmosolyodott. Fürge tekintete mindig az erdő fáinak lombkoronáját kutatta, hátha megpillant egy holdszárnyút.
Vagy az óceánt. Vagy a napistenek elveszett városait. Az úszó templomokat. Előbb meg kell találnod őket. Fürge csípőre tette a kezét. Nimue dühe felforr a vagy valami hallatán. Emlékezett rá, hogy hétévesen belecsimpaszkodott Gawain nyakába, aki a hátán vitte őt ugyanebben az erdőben.
Pontosan tudta, melyik ad gyógyírt, melyik mérget, melyik forrázott levéltől lesznek látomásaid, és melyik ejti rabul a szívedet; melyik elrágott farkéreg indítja be a szülést, és melyik madárfészekből lehet megjósolni az időjárást.
Gawain megtanította neki, hogy feltört tojásuk belső mintájából miként lehet következtetni arra, hogy mennyire egészséges az erdő.
Gawain soha nem ítélte el Nimuét a hegei miatt. Mosolya mindig könnyed volt és kedves. Nem, ne légy nevetséges!
Nimue egy csalán övezte bokorra mutatott. Fürge a szemét forgatta. Megvéd minket a fekete mágiától. Felemelt egy követ; alatta apró, fehér virág volt Fürge gondolataiba merülve piszkálta az orrát. Nimue kergetni kezdte, de tudta, hogy nem fogja utolérni. Nimue csatlakozott hozzá, kissé lihegve, de élvezte, hogy a szél felborzolja a haját. Nimue a válaszon gondolkodott, amikor megérezte a morajlást a gyomrában — a rejtőzők közeledtek. Izmai megfeszültek.
Rossz érzés volt ez, olyan, mint amikor tolvaj jelenik meg az ablakban. Kiszáradt a torka. Megbökte Fürgét, és kissé rekedten, krákogva szólalt meg: — Találkozó hű asszonyt előre! A tanórának vége. Ez zene volt Fürge füleinek. Vége a tanulásnak! Az ég népe számára nem voltak ismeretlenek a rejtőzők, ezek a láthatatlan, természeti szellemek, amelyektől Nimue népét származtatták.
Thomas Wheeler 1 Cursed-Átkozott
Mi több, az ég népe rítusaival minden kisebb- nagyobb ügyben megidézte a rejtőzőket. Míg a főpap vagy a főpapnő felügyelt az adott év létfontosságú ünnepségein, és elrendezte az idősebbek és a családok közötti vitákat, a látnoknak az volt a feladata, hogy megidézze a rejtőzőket: áldják meg a egyetlen hozott átkozott, hozzanak esőt, könnyítsenek meg egy szülést, irányítsák vissza a lelkeket a napba.
Azonban Nimue már gyermekkorában megtanulta, hogy ezek a hívások, a rejtőzők megidézései nagyrészt csak a szertartás kedvéért voltak.
A rejtőzők ritkán adtak választ. Szinte soha. Még a látnok is, akit azért választottak meg, mert úgy vélték, kapcsolatban áll a rejtőzőkkel, általában arra kényszerült, hogy a felhők vonulásából vagy a termőföld megkóstolásával elemezze a szellemek üzenetét.
Az ég népe legtöbb tagjának számára a rejtőzők egy vékony erecske vagy egy harmatcsepp képében jelentek meg. Nimue számára azonban vadul zúgó folyóként. De ez az érzés most valahogy más volt.
A morajlás ott zubogott a hasában, de a Vaserdőre valamiféle nyugalom, csend ereszkedett. Nimue szíve vadul vert, de nem csak a félelemtől — a várakozástól is. Mintha valami jelezte volna jövetelét.
Hallotta a levelek rezgésében, a kabócák énekében, a szellő susogásában. Ezekben a hangokban Nimue szavakat hallott, mintha egy zsúfolt teremben izgatott hangok pusmognának. Nimue abban reménykedett, hogy ez a bensőséges kapcsolat végre értelmet nyer. Végre válaszokat kap. Hogy megérti, miért más, mint a többiek. Mozgást érzékelt, és amint megfordult, egy őzgidát pillantott meg, meglehetősen közel. Gyomrának morajlása egyre hangosabb lett.
Várady István: Somlyó Zoltán: Az átkozott költő. Megbeszélések az Istennel
Az őz mélyfekete szemével Nimuéra bámult; szeme öregebb volt, egyetlen hozott átkozott a lány melletti száraz fatuskó; öregebb, mint az arcát csiklandozó napfény. Ne félj! Nimue meghallotta a hangot, ami nem a saját gondolata volt, hanem az vagy valami.
A halál nem a vég. Nimue nem mert levegőt venni, nem mert megmoccanni.
A csend üvöltött a fülében. A szeme mögötti területet betöltötte valami mindent elsöprő csodálat, amely mintha egy álom meghosszabbítása lett volna. Küzdött a késztetés ellen, hogy elrohanjon vagy behunyja a szemét, ahogy általában tette, amíg a hullám elült. Nem, ebben a pillanatban éber akart maradni. Végre, annyi év után a rejtőzők közölni akartak vele valamit! A nap elbújt egy felhő mögé; az erdő sötét és hideg lett. Nimue félelme ellenére farkasszemet nézett az őzzel.
Ő a főpapnő lánya, aki nem ijed meg a rejtőzők titkos gondolataitól.
